Kedves Olvasó, igen, jó helyen jársz, ez az egykori "Indiában járunk" blog, mely mostanra átvedlett a fenti megnevezésre és több élménybeszámolónak is helyet fog adni.

2009. október 23., péntek

Delhi

Megprobalok rovid lenni, mert veges az idom es  ugysem tudok minden benyomasrol beszamolni.
Megerkeztunk Delhibe a hajnali orakban. A repulout siman lezajlott. Uldogeltunk a repteren, amig kivilagosodott, mondtam is E-nek, nem erzem egyelore Indiat, minden olyan, mintha otthon lennenk, kiveve egy-ket hofeher ruhas arabot, szaris not, stb. Aztan lett nekem India tomenyen, mihelyt kitettuk a labunkat a tranzitbol. :)) Prepaid taxi 250 rupia, penzvaltas, mindezek siman, sot, tulkepp minden siman. A raakaszkodas egyelore nem sulyos. Reggel az elso szuper elmeny a taxi, hihetetlen oreg csotrogany. Utkozben a palyaudvarhoz (oda vitettuk magunkat) majmok, tehenek, oskaosz az utakon. Sajatos vezetesi stilus, mindenki nyomja a dudat, mint az orult, probaltam kifigyelni  a szisztemat, nem sok sikerrel. Kocsik, taxik, emberek keresztul-kasul mindenfele. Kozben oriasi szmog. A palyaudvarnal a taxis atyailag figyelmeztetett, hogy ne alljunk le senkivel, ne adjunk senkinek semmit. Szallast akartunk volna keresni, de elotte bementunk az allomasra  menetrendert. Azt leirni nem lehet, mi volt ott, mindenhol emberek a csupasz foldon, lepcsoforduloban, mindenre szamitottam, csak erre nem, elotte forgatag, egy eletrekelt Indiana Jones film utcai tomegjelenete. De tenyleg!
Bent az allomason (nagyon koran volt meg igy is) persze eskudoztek, hogy nezzuk meg, itt ugyan semmi internesonel buro, nezzuk meg a hult helyet. Eljottunk, hogy majd nap kozben ujra probalkozunk, ujra atverekedtuk magunkat az utcai forgatagon, aztan lett szallas is egy fiatal pasin keresztul. Egyelore nem tudom hova sorolni, 600-ert akartak adni, aztan 500-ert, vegul 450 lett belole, nehogymar nekik legyen igazuk. Ugy sejtem, nem a rosszabbak koze valo, de nincs osszehasonlitasi alapom egyelore.
Aztan alvas kovetkezett, majd amikor sikerult E-t kirobbantani az agybol, elmentunk es vettunk jegyet a nem letezo buroban egeszen Darjeelingig, pontosabban addig, ahol a kisvasutra majd at kell szallnunk. Nem aprozzuk el, masfel napos vonatuttal kezdjuk, ez lesz a leghosszabb, ettol mar csak rovidebbeket megyunk majd. Felo, hogy kesobb meg szarabb ido lesz, ezert kezdjuk Darjeelinggal.
Aztan hajra a Main Bazaar, rettentoen elvezzuk a helyzetet, kerulgetjuk a teheneket, kutyakat, embereket, minket kerulgetnek az autok, taxisok, riksasok, tuktukosok ossze meg vissza, ettunk nem is egy utcai arusnal (fosas meg nincs, lekopogom), nezegettuk a tokolcso es tokjo cuccokat, most pedig itt ulunk az internet cafeban es irogatunk hazafele.
Senki ne izguljon, megvagyunk, hihetetlen ez az egesz, ami itt van...
(Az elirasokert elnezest, ez most igy megy majd vegig.)

2009. október 22., csütörtök

A 24. óra, illetve később

Sikerült végre bepakolnom. A kézipoggyász háti majdnem nehezebb, mint a nagyháti, persze, mert teleraktam a legfontosabbakkal (bazi vastag útikönyv, okmányok, gyógyszerek, hálózsák, füldugó, nyaktartó és szemellenző, fotóscucc és egyéb kütyük, minden, ami fontos). Estére már mindent előkészítettem, de először meg kellett néznem egy filmet, közben el kellett olvasnom N. E. Jordánia-Izrael útibeszámolóját (a film elég borzalmas volt, de kíváncsi voltam a végére), aztán már csak a gyógyszereket kellett összerendezni (egyformákat egy dobozba beszorítani, hogy ne foglaljanak akkora helyet), kilogikázni a nagyháti felépítését és jöhetett a bepakolás a fenti eredménnyel. Büszke vagyok magamra, mert ruha alig van, talán sikerül megtanulni, hogy ne vigyek fölösleges cuccokat egy útra. (Vagy kihagytam valamit, de akkor az már kint is marad.) Viszont nagyon sok a gyógyszer és a nedves törlőkendő, pzs, tisztasági dolgok, meg ilyesmik. Felpróbáltam a hátikat, ha fent vannak, akkor már jó, baj csak a felvétellel lehet, le sem merem írni, mitől tartok a derekammal kapcsolatban.
A bejegyzés időpontja senkit ne ijesszen meg, még csak 1:21 van magyar idő szerint.

2009. október 17., szombat

Üdv Mindenkinek, aki olvassa a blogot!

Ezt a blogot ketten szerkesztjük majd első indiai utunk során:
- zebrina (avagy Kisebbik), ez vagyok én,
- morishei (avagy E), aki a lányom.
A bejegyzés időpontja az indiai időt mutatja remélhetőleg.
Még néhány nap és indulunk.