Darjeeling 2

Tegnap este ota nem sok tortent, csak annyi, hogy kitort rajtam a magassagi betegseg, vagymi. Alig aludtam, mert nem kaptam levegot, ill. asszem inkabb oxigent. Eleg szar volt. Csak azt nem ertem, hogy miert, Darjeeling nincs olyan magasan, vagy tan megis? (Megneztem, 2128 m magasan vagyunk, ez meg nem indokolna szerintem az oxigenhianyt.)
Nemreg keltunk fel, reggeli egy cuki kis helyen (Sonam`s kitchen), szemben vele netezunk eppen. Itt az arak sokkal huzosabbak, mint Delhiben, persze indiai mertekkel merve. Kemeny 200 ruppoert kajaltunk. Ha valaki fel akarja keresni ezt a helyet, szamitson ra, hogy az olasz kavejuk meregeros es rengeteg, 3 embernek valo egy adag. Szerintem holnaputan reggelig nem fogunk aludni.
Hogy reagaljak a kerdesekre:
Szagok mindenfelek vannak. Leginkabb urulekszag keveredik a fustolok illataval. Itt Darjeelingben nem annyira, de hidegebb is van, meg kulturaltabb is, mint Delhiben a Main Bazaar.
Kepek lesznek, de nem fogtok ramismerni, alig szaz fotot csinaltam eddig.Reggel azt hiszem, lattuk a Kanchendzonga-t a teraszrol, kicsit kilogott a felhok mogul. Ajanlom E blogjat, itt van a jobboldalon > Namaste! Nala mindjart lesz tobb kep, most szenved veluk. :)
A limericki no nem tanarno, hanem valami manager-nek titulalta magat.
Vedoitalunk nincs, egyelore csak nehany Smecta-t ittunk meg, azokat is elovigyazatossagkeppen, amikor valami igen durva helyen kajaltunk (Delhiben).
Meg mindig nem igazan birom felfogni, hogy itt jarunk. De jo nekunk, tessek csak irigykedni!

Darjeeling

Egy kis tevedesben voltam utoljara, a vonatut nem masfel nap, csak kb. 21 ora volt New Jalpaiguriba, innen lehet felmenni Darjeelingbe.
De inkabb az elejen kezdem. Tegnap reggel pontosan 7-kor kisebb zuzodast szenvedtem egy muanyag szemetlada altal. Az ugy volt, hogy iszonyatos ordibalasra es dobpergesre ebredtunk, ezert felalltam a szemetladara, hogy kilassak az ablakon es a szemet szemetlada osszerogyott alattam, en meg bent talaltam magamat a szemet kozott. Eredmeny egy nagy kek puki az also labszaramon. Nicht beszaren, nyilt serules nincsen, mozgasban nem akadalyoz, mire hazamegyunk, mar nyoma sem lesz. De legalabb meglattam volna a faszit, de nem lattam ki az ablaknak nevezett lyukon. Annyit ertettem, hogy "Hare Krishna!", de meg orditott egyebeket is a mikrofonba, mert tuti azt hasznalt az ipse egy teljes dobfelszerelessel egyutt.

Itt a szallodai szobak gyakran ablak nelkuliek egyebkent. Jol rafaztunk erre a szallasra Delhiben, utolag is elkertek tax-kent egy 100-ast a szar szobajukert, de nem erdekelt, inkabb fizettunk es elhuztunk az allomasra beadni a nagyhatikat a csomagmegorzobe, nem volt kedvunk vitatkozni, ilyenkor aztan egyik sem ert semmilyen nyelven. Persze maskor sem mindig.

Volt meg egy felorank kajalni, bevettuk magunkat a Main Bazaarba megint enni. Errol jut eszembe, elozo este is ott kajaltunk, hat, nem tudom, ha ott nem kap el senki semmit, akkor sehol. Utana egy kissrac akaszkodott rank, eleg felelmetes volt, hogy mennyire nem lehetett lerazni, mindenaron ki akarta venni a kezunkbol a najlonszatyrot, amiben keksz es viz volt. Tobb helyi ero is raszolt a gyerekre valami takarodjfelet, de nem takarodott. Aztan csak elment, amikor a nylon bekerult a taskaba. Eddig ez az egy igazan kellemetlen elmenyunk volt.
A vonat, amire felszalltunk, szuper! Negyagyas fulkeben a felso ket agyat kaptuk. Egy (most figyu!) irorszagi no volt az egyik utitarsunk na honnan? Hat Limerickbol! A limericki egyetemen dolgozik es Tipperaryben lakik, mint kesobb kiderult. A nonek elegge szofosasa volt, raadasul az angoljat alig lehetett erteni. Amugy rokonszenves, vidam termeszet, egyedul utazott, ment egy faluba vinni a gyerekeknek mindenfele cuccot az iskolaba, ami ott nincs. Kerdeztem tole, honnan az otlet, mondta, hogy tavasszal egy trecking alkalmaval ismerte meg a helyi tanitot, aki meselt a korulmenyekrol es o most segiteni akar nekik.

A masik utitars egy indiai pasi volt, jokat beszelgettunk mi negyen, hol egyikunket, hol masikunkat nem lehetett erteni...
Delutan 2-kor szalltunk fel a vonatra, kb. este 9-ig szinte megallas nelkul hordtak a kajat, a vegen mar majdnem kipukkadtunk. Perszehogy elpilledt az utazokozonseg, ejszakai almunkat egy fegyveres or vigyazta szunyokalva, a mordalyara borulva. Reggel hatkor folytatodott a trakta.
New Jalpaiguribol egy dzsippel mentunk fel Darjeelingbe nevetseges 120 rupiaert fejenkent, igaz, nem csak minket szallitott es eleg kenyelmetlen is volt a 3 oras ut.

A siksagrol indultunk ezer fokban, a szokasos mindenki mindenkit eloz es mindenfele megy, amerre lat - stilusban, mikozben veszettul dudal. Nem is rossz a rendszer egyebkent, mert ezzel a dudalassal figyelmeztetik egymast, hogy vigyazat, jovok. Csak egy kicsit hangos.
Szoval nagyon elveztuk az utat, mert nagyon erdekes es nagyon szep tajakon mentunk keresztul. Mar lent is voltak teaultetvenyek, meg mindenfele erdekes noveny, falusi bodek, kesobb aztan szerpentinek (teriszonyosok nem biztos, hogy annyira elveztek volna), hatalmas bambuszok, gyonyoru kilatas es nepek mindenfele. Az ut ritka szar, nehol teljesen szetmosta az eso (gondolom).
Mire Darjeelingbe ertunk, mar borzaszto faradtak voltunk bepreselve ketten a vezeto melle es a levego is lehult vagy 20 fokkal. Itt most olyan idojaras van, mint otthon. (Bocsi, most neztem meg, itt hidegebb van, mint otthon.) Elkezdtunk szallast keresgelni, most mar ugyesebben, mint Delhiben, de itt a nepek nem is olyan eroszakosak, mint ott. Jonehany szobat megneztunk, vegul egy egesz szepet fogtunk ki. Egy nagyon jo arc kisert ide, de tenyleg, itt pedig egy tibeti fiu a recepcios, E rogton koszont neki tibetiul.

A szobankbol nincs panorama, de rogton a szoba mellett van egy terasz, haaat, a felhomalyban is lenyugozott, kivancsi vagyok, milyen lesz holnap reggel, ha addig szet nem fagyunk, mert nincs futes (mashol sincs). A szalloda nagyon kulturalt, foleg a tobbihez kepest, mert azert eleg lepra szobakat is mutattak egynemely helyeken. Azert itt is talalkoztunk 1-2 rovarral, remelem, ezzel a rovarallomany mind be is mutatkozott. Jo, otthon is van muslinca, ha kint felejtem a kajat a konyhaban. Ezek nagyobbak voltak...
Meg vacsiztunk is tibeti kajat (thukpa - zoldseges tesztaleves) es palacsintat banannal, ittunk forro citromos mezet vagy mezes citromot? Jol atmelegitett.
Itt Darjeelingben tobb napig szandekozunk maradni, hacsak a hideg el nem kerget. Kineztunk a szalloban egy szobat a mienk mellett, ha netan abbol kikoltozne a mostani lako, majd odafigyelunk, akkor megprobaljuk megszerezni, mert csak 3 oldalrol van panoramaja a Himalaja fele (amit egyebkent ma nem lehetett latni a paratol) a nagy uvegablakain keresztul.
Majd meg jelentkezem.

Delhi

Megprobalok rovid lenni, mert veges az idom es  ugysem tudok minden benyomasrol beszamolni.
Megerkeztunk Delhibe a hajnali orakban. A repulout siman lezajlott. Uldogeltunk a repteren, amig kivilagosodott, mondtam is E-nek, nem erzem egyelore Indiat, minden olyan, mintha otthon lennenk, kiveve egy-ket hofeher ruhas arabot, szaris not, stb. Aztan lett nekem India tomenyen, mihelyt kitettuk a labunkat a tranzitbol. :)) Prepaid taxi 250 rupia, penzvaltas, mindezek siman, sot, tulkepp minden siman. A raakaszkodas egyelore nem sulyos. Reggel az elso szuper elmeny a taxi, hihetetlen oreg csotrogany. Utkozben a palyaudvarhoz (oda vitettuk magunkat) majmok, tehenek, oskaosz az utakon. Sajatos vezetesi stilus, mindenki nyomja a dudat, mint az orult, probaltam kifigyelni  a szisztemat, nem sok sikerrel. Kocsik, taxik, emberek keresztul-kasul mindenfele. Kozben oriasi szmog. A palyaudvarnal a taxis atyailag figyelmeztetett, hogy ne alljunk le senkivel, ne adjunk senkinek semmit. Szallast akartunk volna keresni, de elotte bementunk az allomasra  menetrendert. Azt leirni nem lehet, mi volt ott, mindenhol emberek a csupasz foldon, lepcsoforduloban, mindenre szamitottam, csak erre nem, elotte forgatag, egy eletrekelt Indiana Jones film utcai tomegjelenete. De tenyleg!
Bent az allomason (nagyon koran volt meg igy is) persze eskudoztek, hogy nezzuk meg, itt ugyan semmi internesonel buro, nezzuk meg a hult helyet. Eljottunk, hogy majd nap kozben ujra probalkozunk, ujra atverekedtuk magunkat az utcai forgatagon, aztan lett szallas is egy fiatal pasin keresztul. Egyelore nem tudom hova sorolni, 600-ert akartak adni, aztan 500-ert, vegul 450 lett belole, nehogymar nekik legyen igazuk. Ugy sejtem, nem a rosszabbak koze valo, de nincs osszehasonlitasi alapom egyelore.

Aztan alvas kovetkezett, majd amikor sikerult E-t kirobbantani az agybol, elmentunk es vettunk jegyet a nem letezo buroban egeszen Darjeelingig, pontosabban addig, ahol a kisvasutra majd at kell szallnunk. Nem aprozzuk el, masfel napos vonatuttal kezdjuk, ez lesz a leghosszabb, ettol mar csak rovidebbeket megyunk majd. Felo, hogy kesobb meg szarabb ido lesz, ezert kezdjuk Darjeelinggal.
Aztan hajra a Main Bazaar, rettentoen elvezzuk a helyzetet, kerulgetjuk a teheneket, kutyakat, embereket, minket kerulgetnek az autok, taxisok, riksasok, tuktukosok ossze meg vissza, ettunk nem is egy utcai arusnal (fosas meg nincs, lekopogom), nezegettuk a tokolcso es tokjo cuccokat, most pedig itt ulunk az internet cafeban es irogatunk hazafele.
Senki ne izguljon, megvagyunk, hihetetlen ez az egesz, ami itt van...
(Az elirasokert elnezest, ez most igy megy majd vegig.)

A 24. óra, illetve később

Sikerült végre bepakolnom. A kézipoggyász háti majdnem nehezebb, mint a nagyháti, persze, mert teleraktam a legfontosabbakkal (bazi vastag útikönyv, okmányok, gyógyszerek, hálózsák, füldugó, nyaktartó és szemellenző, fotóscucc és egyéb kütyük, minden, ami fontos). Estére már mindent előkészítettem, de először meg kellett néznem egy filmet, közben el kellett olvasnom N. E. Jordánia-Izrael útibeszámolóját (a film elég borzalmas volt, de kíváncsi voltam a végére), aztán már csak a gyógyszereket kellett összerendezni (egyformákat egy dobozba beszorítani, hogy ne foglaljanak akkora helyet), kilogikázni a nagyháti felépítését és jöhetett a bepakolás a fenti eredménnyel. Büszke vagyok magamra, mert ruha alig van, talán sikerül megtanulni, hogy ne vigyek fölösleges cuccokat egy útra. (Vagy kihagytam valamit, de akkor az már kint is marad.) Viszont nagyon sok a gyógyszer és a nedves törlőkendő, pzs, tisztasági dolgok, meg ilyesmik. Felpróbáltam a hátikat, ha fent vannak, akkor már jó, baj csak a felvétellel lehet, le sem merem írni, mitől tartok a derekammal kapcsolatban.
A bejegyzés időpontja senkit ne ijesszen meg, még csak 1:21 van magyar idő szerint.

Üdv Mindenkinek, aki olvassa a blogot!

Ezt a blogot ketten szerkesztjük majd első indiai utunk során:
- zebrina (avagy Kisebbik), ez vagyok én,
- morishei (avagy E), aki a lányom.
A bejegyzés időpontja az indiai időt mutatja remélhetőleg.
Még néhány nap és indulunk.