Varanasi 4

Betel
A pasasok zome, de allitolag a nok is, eloszeretettel fogyasztja a betelt. Pontosabban ugy nez ki a dolog, hogy vesznek az arusnal egy betel-osszeallitast, ami egy betellevel (ugy tudom, nemi kabito hatasu), plusz rajta akar 4-5 halmocska, ami lehet kokusz, dohany es meg egyebek, amiket nem ertettem. Az osszetevoket a vasarlo hatarozza meg. Az egeszet az arus osszetuzi egy fogpiszkaloval es ugy adja at. Az illeto bekapja az egeszet es elkezdi ragni. Nem tudom, meddig tartja a szajaban, de szerintem legalabb feloraig. Kozben a nyallal keveredett cucc csak gyulik, annyira, hogy a vegen mar alig tud beszelni az illeto, mert kozben persze ugyanugy kommunikalnak. Ilyenkor a legjobb angolt beszelo indiait sem lehet megerteni, eloretolja az also ajkat es ugy artikulal. A legvege pedig az, ezen betegre rohogtuk magunkat, hogy mar nem is nyitja ki a szajat, hanem csak ugy dunnyog es mutogat, mint tegnap peldaul az egyik arus, aki igy magyarazott valamit a segedjenek es a masik megertette! A vegen aztan egy marha nagyot csulaznak a foldre, szep pirosat. Lehet kerulgetni a tehenlepenyen kivul azt is.

Szamarboges
A nap kulonbozo oraiban felhangzik egy szamarbogesszeru hang, eloszor azt hittuk, hogy valoban az, de gyanus volt a vegen a kitartott hang. Szerintem valami hangszer lehet.

Sarkanyok
A szallas tetoteraszara az egyik legmagasabban levo pont a kornyeken. Innen fedeztuk fel a szamtalan papirsarkanyt a hazak felett, jopofa, szokatlan szorakozas egy varoson belul. Nem tudom, kik eregethetik, talan az itteni gyerekek.

Brown Bread Bakery
Van itt egy sutode, tegnap jutottunk csak el oda, menku draga (allitolag valami alapitvanyra megy a bevetel egy resze), de nagyon hangulatos. Isteni a barna kenyeruk, azt hiszem, most elmegyunk oda kis kajat venni a vonatutra. Nem akarom elkiabalni, a gyomrom mintha beindult volna, de a fuszeres kajakat meg most sem tudom lenyelni. Egesz Varanasiban tartozkodasunk alatt E jobbnal jobb kajakat kostolt, en meg nyammogtam a piritoson, amitol a vegere szinten elment az etvagyam. Kiflit, parizsit, zacskos tejet szeretnek! :)) Nem is gondoltam volna, hogy ez lesz, de talan csak valami fertozes volt, azert. Jo lenne meg sokmindent megkostolni. (Tegnap azt almodtam, hogy talaltunk egy magyar uzletet selyemsonkaval, kolbasszal... :))

Az utolso ket napot (elozo bejegyzes) nem tudom, mikor fogom leirni, talan csak otthonrol. Ne aggodjatok, ma indulunk vonattal Agraba (ejszaka a vonaton), ott csak egy ejszakat toltunk, majd Delhiben is, ugyhogy nem tudom, mikor kerulunk netkozelbe ujra.

Mishra Guest House - recepció

Mishra Guest House - tetőterasz, étterem,

kilátás a Gangeszra

*

Suresh megmutatja a környék látnivalóit:

Sarnath

Itt vagyunk, senki ne aggodjon, kicsit csokkenteni kell az internet elott toltott orak szamat, mert a gatyankat kifizetjuk erte. Ami az egeszsegunket illeti, en talan most mar elkezdek majd enni, E viszont mostanra kapott be valami bacit, igy mindketten piciket doglodunk, de (remelem) nem komoly.
Tegnap Sarnathban voltunk, ami itt van Varanasitol kb. 10 km-re. Buddha itt tartotta az elso beszedet es itt talalkozott a tanitvanyaival elso izben.
De meg mielott elmentunk volna, hajnalban arra ebredtem, hogy iszonyuan zorog valami. Eloszor ugyet sem vetettem ra, mert itt Varanasiban allandoan van valami zaj, enekles, kolompolas. Multkor peldaul valaki estetol szerintem kifulladasig kiabalt egy mikrofonba, es mondhatom, egesz ejjel jol birta.
Szoval arra ebredtem, hogy nagy a zorges. Amikor a komabol mar kikerultem annyira, hogy erzekelni birtam magam korul a vilagot, rajottem, hogy az egyik ablakunkbol jon a hang. Ugyanis az egyiken nincsen szunyoghalo es az also kisablakot probalta benyomni egy majom, halisten nem sikerult neki.
Szoval Sarnath.
Jol sikerult a kirandulas. Errol majd legkozelebb tobbet.
(A pirosbetűs szöveg utólag került fel.)

Ez Sarnath, a Mulagandhakuti Vihara.
*

Zarándokok a Mulagandhakuti Vihara árnyékában. Minket is maguk közé invitáltak.
*

Emögött a patak mögött van a Deer Park (rénszarvasok parkja), ami sajnos aznap nem volt nyitva, ezért csak a kerítésen keresztül lehetett barátkozni az állatokkal:

*

 

A Dhamek sztúpa, a világ legöregebb sztúpája.

*

Szerzetesek járják körbe a Dhamek sztúpát.

*

A Dhamek sztúpa egyik megmaradt díszítése.

*

Ezek az asszonyok dolgoztak a parkban, most éppen megpróbálnak átkelni a sövényen...

*

 

További sztúpák a kolostorromok között.

*

Túrista szerzetesek

*

Meditáció a thai templom tövében

*

Dzsainista templom bejárata, háttérben a Dhamek sztúpa

*

Szmog és áramszünet, most éppen Sarnathban. 

*

Ma viszont elmaradt a Bodhgaya, ami nagy szivfajdalom, de nem mertuk vallalni az utat az emesztorendszerunk problemai miatt.

Amugy egesz jo kis hely ez a Varanasi! :)

Varanasi 3

Ma egesz jo napunk volt, leszamitva, hogy a reggeli megallt bennem es nem akart mozdulni.
Reggel 5 korul keltunk, mert lementunk csonakbol megtekinteni a napfelkeltet meg nehany emberrel egyutt a szallobol. A ghatakon furodtek a hivok, de nem tul sokan. Utana visszazuhantunk az agyba es alvas delig, majd reggeli. Akkor mar nagyon meleg volt a tetoteraszon.

Viszonylag zokkenomentesen kijutottunk az autoriksas reszre (ertsd: ahol mar jarhatnak az autoriksak) es fogtunk egyet, mert a hires Benaresi Hindu Egyetemre igyekeztunk. Eleg sokat kellett haladni a tomeny benzingozben, lepesben, dugoban, ettol nem lett jobb a fizikai allapotom, sot.

Elso lepeskent felkerestuk az egyetem teruleten talalhato muzeumot (Bharat Kala Bhavan) es ott vagy 2 orat maszkaltunk sok szep szobor, festmeny, rezkarc, penzerme, meg tudomisen, meg mi minden kozott. Kellemes elmeny volt. Majd atmentunk az uj Vishwanath templomba korulnezni. Jo volt helyes, ertelmes fiatalok kozott lenni. Innen meg elmentunk a Majmok templomaba, majd a Kedar gathoz vitettuk magunkat. Itt a sikatorok sokkal szelesebbnek tuntek es az utcak baratsagosabbnak, az emberekrol meg nem is beszelve. Kezdtuk elvezni a helyzetet! E-nek jo otlete volt, hogy menjunk vissza csonakkal a szallasunkhoz, akkor nem kell a sikatorokban tenferegni, mert kozben besotetedett. Persze azert megrohantak a kissracok apro viragos-mecseses tutajokkal, amiket meggyujtanak es a Gangesz vizere helyezve uszkalnak a kis fenylo tutajok, amig el nem sullyednek. Vettunk ketto tenyernyi kis tutajt, az enyem beleborult a vizbe es azonnal elsullyedt, E tutajan a mecses pedig kialudt. Kertuk a csonakos pasit, hogy menjunk kozel egy uszkalohoz, hogy E mecseset meg tudjuk ujra gyujtani, mert egyikunknel sem volt gyufa. Odahajoztunk a legkozelebbihez, de nem volt sikeres az akcio, az is elaludt. Akkor jottek mas kissracok, azoktol vettunk egy harmadikat es azzal meg lett gyujtva a kettes szamu. Egyiket en a vizre tudtam helyezni, masik beleborult...
Na jo, szoval hazahajoztunk, kozben lattuk (illetve abbol egy reszletet, mert kozben a tutajokkal bajlodtunk) a vizrol a nagy nepi ceremoniat (mindennap 6-7-ig), aminek a vallashoz nem sok koze lehet, viszont a turistaknak tetszik. Valoszinuleg.

MISHRA Guest House
A Manikarnika Ghat (lepcso) kozvetlen kozeleben levo olcso szallas. Ugy latom, jo kis forgalmuk van, nem is ertem, hogy nem kerultek meg be az LP-be. A szobak elfogadhatok, az epulet belsejeben van egy atriumszeruseg, a korfolyosokhoz az szolgaltatja a fenyt. Vannak szobak, amiknek az ablaka csak errefele nyilik. A recepcio mellett internet lehetoseg van, az epulet tetejen tetoterasz etteremmel. Eleg jol foznek es sokminden van az etlapon. A tetoteraszrol nagyon szep a kilatas a Gangeszra es a kornyezo templomokra. Sok a majom a kornyeken es van nehany gekko a szobankban. :)
Meg valami. Annak ellenere, hogy kint a napon igen meleg van (a sikatorokban persze nem annyira), es a szobank ablakai del-delkeleti fekvesuek a masodik emeleten (osszesen 4 emelet van), megsincs tul meleg.

Varanasi 2

Varanasi valahogy nem az igazi. Egyre inkabb ugy gondolom, aki Indiaba megy, az ne Darjeelinggel kezdjen, mert ott elfeledkezik arrol, amire honapokig keszul, hogy mi varja majd Indiaban. Szerintem ha Delhi utan Agra, majd Varanasi jott volna, sokkal kevesebb problemank lenne itt Varanasiban. Delhiben, amikor megerkeztunk, az fogadott, amire szamitottunk. Nem zavart. Utana viszont Darjeelingbe mentunk es ott olyan kellemes legkor volt, hogy most Varanasiban (egyelore) keptelenek vagyunk megszokni a korulmenyeket. Hihetetlen az ovaros, olyan szuk es olyan riaszto. Szaguldoznak a motorosok, szabalyosan lekaszabolnak az embert. ha nem ugrana felre idoben. Alig van kulfoldi a szuk sikatorokban, az emberek nem mosolyognak, viszont nem lehet oket lerazni. Lent a parton nemhogy kulfoldi, de no sincs egy szal sem. Azt hiszem, most jott ki rajtunk a kultursokk.

Ezt a bejegyzest nem biztos, hogy meg kellene mutatni az osszes csaladtagnak! :) Legfeljebb innentol.
A szallasnak van egy tetoterasza, ahonnan ralatni a Gangeszra. Az az etterem, ami tok jo, mert nem kell kulon nyakunkba venni a varost, ha enni akarunk es - bevallom - nagyon jolesik, hogy mindenfele ismeros kaja is van, mint tojasetelek, sultkrumpli. Az etvagyam meg nem az igazi.

Van itt egy pasas, Suresh, azt hiszem, o a fonok, aki igen jo uzleti erzekkel foglalkozik a vendegekkel. Nagyon udvarias, de emellett oszintenek tunik, nem csak felvett a viselkedese, hogy minel tobbet el tudjon adni a szolgaltatasaikbol. Adott terkepet, elsorolta a varos latvanyossagait, persze kitert a sajat szervezesu varosnezesukre es hajokirandulasaikra is. Nem eroszakos!

Ma felajanlotta, hogy menjunk vele az allomasra, mert meg akartuk venni a jegyeket a tovabbi uticeljainkra. Felvallalta az egyeb inteznivaloinkat is, pl. megkerdezni egy taxist, mennyiert vinne el Bodhgayaba. (Eleg draga, este utitarsakra vadasztunk a tetoteraszon.) Szoval tok jo fejnek nez ki az illeto. Jolesik a gondoskodasa ebben az elegge ijeszto ovarosban. (Csak remelni tudom, hogy ez a velemenyunk nem lesz tartos.)
Az allomason szinten van egy turist buro, ahogy mas turistahelyeken is. Teljesen hulye modon nem vittunk magunkkal eleg penzt a jegyekre, ezert kimentem, hogy vegyek fel az ATM-bol. Na, ott helyesek voltak az emberek. Egy hosszu sor vegere alltam be, csupa pasi volt ott. Egyszercsak jott ket no es a sor elejere alltak. Akkor megkerdeztem, hogy nok elore mehetnek? Mire mutattak, hogy persze! Elobb is megtehettek volna, de mindegy. Odaalltam a nok moge. Utana viszont segitettek a ket nonek penzt felvenni, az egyik engem bokodott, hogy latom-e, milyen benak. Azok voltak, meg kell hagyni. Utana nekem is segiteni akartak, csak nem volt mit, 2 masodperc alatt a penzemhez jutottam. Mire visszaertem, szegeny E, aki az egyik felbehagyott jegymegrendeles miatt nem tudott velem jonni, mar teljesen kikeszult az aggodalomtol, hogy hol a feneben jarok. Kozben a turisztburos pasi is akadekoskodott vele, szoval szegeny teljesen kiakadt. Vegul persze nem ugy vettuk meg a jegyeket, mint akartuk, kenytelenek leszunk Delhiben tolteni egy ejszakat. Esetleg valaki tud ajanlani az allomashoz kozel egy szallast Delhiben?

Vissza az ovarosba autoriksaval (tuktuk), ameddig lehetett es elkezdtunk amszkalni, ki egeszen a ghatig (a Gangeszhez). Kozben elgge elment az ido. Lattunk halottegetest is, de zavart, hogy ott sem volt egyetlen no sem (nem lehet indiai nonek ott lenni, ezt is suresh meselte), sem kulfoldi.
Eloszot megmartjak a szepen becsomagolt halottat a Gangeszban, utana rakjak a hasabfakra. 400 kg fa kell egy egeteshez, azt is ott meregetik, a halottegetes is csak egy uzlet! Kicsit acsorogtunk, persze allandoan el kellett hajtani a kiskolkoket es a felnott ajanlkozokat, akik mind teged akarnak elvezetni mindenfele. Nincs mas, csak lepusztult sikatorok, ezeken keresztul probaltunk kivergodni a tulajdonkeppeni piacra, az ovaros szelere, hogy vegyunk nehagy cuccot, amit hordani lehetne ebben a melegben. Kozben bejutottunk egy selyemszaris uzletbe, nagyon szep kelmek voltak, jo borsos aron. Mire kiertunk a piacszerusegre (az ovaros is tele van mindenfele arusitohellyel, de ruhat nem talaltunk), addigra teljesen kiakasztottak a robogok es biciklistak es az oriasi tomeg. Megprobaltunk gyorsan visszajutni es akkor jott egy kissrac biciklin, a legjobb fej az egesz napban, aki elvezetett majdnem teljesen a szallasig. Mindig megallt es bevart es teljesen intelligensen viselkedett. Halisten, hogy ilyennel is talakoztunk!

Na mindegy, most mar vacsiztunk, megnyugodtunk, holnap megyunk hajnalban csonakazni a Gangeszre a szallo szervezeseben. Beszelgettunk 2 spanyol lannyal, hatha hajlandok megosztani velunk a taxit Bodhgayaba, sajnos utaznak tovabb. Aranyosak voltak.

Darjeeling es Varanasi

Roviden megprobalom osszefoglalni, mi tortent az utobbi 3 napon.
Utolso darjeelingi napunk remekul sikerult. Talalkoztunk Danival es Martonnal es megneztuk egyutt az Observatory Hillt, ahol elozo nap voltunk E-vel, megkisereltunk utazni a ropeway-en, kiderult, hogy 5 eve nem mukodik, de azert a taxis gatlastalanul kifuvarozott minket, pedig indulaskor is mondhatta volna, na mindegy.

Utana viszont megkerestunk egy tibeti buddhista kolostort, amit meg mi sem lattunk (szerencsere teljesen vizszintes ut vezetett oda valami csoda folytan) es hihetetlen szerencsevel nem csak beinvitaltak minket a szertartasra, amit legalabb fel oran keresztul elveztunk (mormogas, kantalas, dobok, cintanyerok, remek volt), hanem utana egy halotti torra is meghivtak, amelynek kereten belul megkinaltak egy csomo kajaval, ugyhogy az ebedunk ezzel rendezodott is. :) Ez most igy viccesen hangzott (remelem), de az igazsag az, hogy nagyon megtisztelve ereztuk magunkat.

A nap tovabbi reszeben a Chowrastan elveztuk egy rockegyuttes dallamait, hehe, majd a thai etteremben valami rettenetesen finomakat vacsiztunk.
Dani segitett a nyavalyas trojai lekuzdeseben, azota nem toltottem fel kepeket, de most mar tudom, mit csinaljak vele, ha elobukkan.
Masnap (tegnap) delelott elindultunk Varanasi fele, es hogy rovidre fogjam a szot, ma este kb. 6-ra erkeztunk meg Varanasiba a vonat 10 oras kesesenek koszonhetoen. Mar Darjeelingbol le NJP-be sem volt egyszeru az ut, occsoer akartunk utazni, meg is szivtuk, mert hatul kucorogtunk egy dzsipben 3 orat es meg en is emelyegtem, nemhogy szegeny E, akinek egy normal autozas soran is felfordul a gyomra. Ehhez az uthoz kepest a hullamvasut kismiska, plusz ez 3 ora hosszat tartott. A rohej az, hogy elore elhataroztuk, inkabb megveszunk eggyel tobb helyet, igy valamivel kenyelmesebb lett volna, ehhez kepest addig alkudoztunk, amig a legrosszabb helyeket kaptuk ket masik fickoval. Olcso volt, kerestunk is valami 30 rupiat fejenkent a bolton! (~120 forint). Az egyik ficko egy indiai pasas volt, akivel hatul nyomorogtunk. Nagyon rendes volt, aggodott ertunk, odaadta az email cimet, hogy irjunk neki, ha rendben hazaertunk Magyarorszagra.
Ja, azt nem is irtam, hogy jol atvagta a dzsipes a fejunket, mert nem vitt el egeszen NJP-ig, hanem csak Siliguriig, onnan meg kulon autoriksaval kellett tovabbmennunk, nem csak nekunk, hanem egy japan sracnak is.

Aztan jott vegre a vonat, kb. 2oras kesessel, de akkor meg nem aggodtunk. Ezt a 2 orat sikerult neki 10 orara felkuzdeni, mire elertunk Mugal Sarajba, ott kellett leszallni. 3A-n utaztunk, itt nem hoznak kajat, mint odautban a 2A-n tettek, viszont egyfolytaban jarnak az arusok. Mi nem vettunk semmit, csak teat toluk. Volt sutink Darjeelingbol, ennek ellenere nekem vegig semmi etvagyam nem volt, a masfel nap alatt megettem kb. 2 puffancsot, plusz amivel az utitarsak megkinaltak. Nagyon helyesek voltak, mindenki a szarnyai ala vett minket es tenyleg onzetlenul. Ez nem az a nep volt, akik a Bazaarban le akarjak venni a turistat. Volt egy idosebb es egy fiatalabb no a 25 eves fiaval, ok hatarozottan gusztusos es nagyon finom hazikajat adtak. Nem sokat, de mindenbol megkinaltak, bar en abbol sem kertem mindig. Kaptunk pl. porcukorba hempergetett edes levelesteszta-szeruseget, hasonlot sos formaban, lekvaroskenyeret(!), E majd leirja a tobbit. Egy fiatalember mar NJP-ben (New Jalpaiguri) felkarolt minket, amikor kiderult, hogy o is azzal a vonattal utazik, sot, egy kocsiban. Leirta, hogy milyen allomasok vannak Mugal Saraj elott, szolt, hogy mikor kell leszallnunk, vett nekunk hamozott papayat (amit odaadtunk egy koldusnak, mert nem mertuk megenni). Mellettunk Sikkimbe valo sracok utaztak, azok nagyon helyesek voltak, az egyik a testveret kiserte egy mutetre Delhibe, a masik meg katona volt es asszem az allomashelyere utazott. Ok peldaul semmi szemetet nem szortak a foldre, mint masok, a muanyag uvegeket is osszegyurtek es kidobtak (nem az ablakon).
Mindezek ellenere nagyon lassan telt az ido es eleg kenyelmetlenul is, mert mindenkinek sok csomagja volt es az ulesek kozott is azok voltak. Minden turelmunkre szukseg volt, hogy kibirjuk azt a plusz 10 orat. (Reggel hetre erkeztunk volna menetrend szerint.) Es foleg, hogy tudtuk, nekunk meg be kell jutni Varanasiba es meg kell keresni a szallast.
Megtetszett, amit Daniek meseltek a varanai szallasukrol, Nagyerzsi pedig az elerhetoseget is kikereste a Mishra Guest House-nak, igy meg Darjeelingben megkertuk a szallason recepcios tibeti sracot, hogy szoljon oda, es jelentse be az igenyunket a 203-as szobara. Tudtuk, hogy ezt kell kernunk, Daniek elmondtak, hogy ennek ablaka es erkelye is van, szemben a tobbivel.
Na, de ott tartottam, hogy vegre megerkeztunk Mugal Sarajba, ahol en azt mondtam, nem erdekel, ha nem annyira olcso, innen taxival megyunk, nem autoriksaval. Es milyen jol tettuk, viszonylag hosszu volt az ut, iszonyu tomeg volt, dugo es szmog.
Azt mar tudtuk, hogy az ovarosba semmilyen jarmu nem mehet be (kiveve a motoros sracokat, azok sem mehetnek szerintem, csak futyulnek ra), igy amikor a taxis kitett a Manikarnika ghathoz (lepcso) kozel eso reszen, mi nekivagtunk az ovarosnak. Utolso energiankkal (en legalabbis) lefutottuk a tavot a nehez hatikkal.
A recepcion persze eloadtak ugyanazt, amit Danieknak, de E vegul elintezte, hogy megkapjuk a 203-ast. Ugyes ez a gyerek, nem is tudom, kitol orokolte...

Darjeeling 7

Itt vagyunk, nem izgulni! :)
Lett vegre jegyunk hetfore, remelem, nem valami atvagas. A multkori pasasok odarendeltek masnap delelottre, egyebkent jo fejek, mindennap talakozunk veluk, mert itt dolgoznak az egyik netcafeban, de nem tudtak masnap sem jegyet szerezni, erre megmondtuk nekik, hogy akkor mi is tovabb probalkozunk mashol. Vegul kaptunk egy cimet, ahol mara meglett a jegy, ide is irom a buro nevet, mert sem az LP-ben, sem a masik konyvunkben, amit itt vettunk, nem emlitik: GUPTA Tours. Egeszen kozel van az allomashoz.

Tegnap elmentunk a Botanikus kertbe a teaultetvenyen keresztul, mert azt hittuk, en legalabbis, hogy ott van kozel. Ott is volt, de nem kozel, egeszen a varos kozepeig (legvonalban) vissza kellett setalni, de nem ez volt a baj, hanem hogy vegig meredeken ment az ut, azt hittem, kikopom a tudomet, mire felertunk. Elotte viszont olyan mazlink  volt, hogy lattuk, hogy a teaultetvenyen eppen szedtek a vencsajok, meg 1-2 kevesbe ven is, a teat, csipkedtek a teacserje felso hajtasait es viccesen dobaltak hatrafele a hatukon levo kosarba. Mindegyik feje folott egy-egy esernyo, mint szerves tartozeka a felszerelesuknek, ugyanis odatuzott a nap. Utana kezdodott a kirandulas a botanikus kertbe. En igazan nem ertem, hogy lehet igy elni, mindenfele lakohaz kozott haladtunk, kedves, mosolygos emberek kozott, kozben meg megfulladsz a buztol es akarmerre nezel, szemethalmok, es folyik a szennyviz a nyitott csatornakon. Milyen lehet a tobbi varos, ha Darjeeling is ilyen? No, de elertunk a botanikus kertbe es ott nagyon nagy tisztasag volt, szemetladak es tablak, hogy mindenki legyen olyan kedves es oda szemeteljen. A gyujtemeny szerintem nem tul gazdag, az orchideaallomany sem, viszont gyonyoru szep.

Utana visszamasztunk a varosba (akarcsak a Gellerthegyre masznank fel naponta 10x, olyan ez a varos, csak annal magasabban van). Az alsovaros egy hatalmas piac es nem is annyira a romlo cuccoktol buzlik, mint inkabb a rettenetes kipufogogazoktol. Azt hinne az ember, hogy egy hegyvideki udulovaros nem ilyen, de Indiaban ugy latszik, igen, meg lehet fulladni, gyorsan fel kell menni a felsobb reszekre.
Persze ne higgye senki, hogy nem erzem jol magam, de azert az ilyesmirol is kell beszelni asszem. Furcsa kettosseg ez a varos - gondolom, a tobbi is -, jelen van a sok szep megbamulnivalo es a nagyon nagy igenytelenseg. Erdekes, amit mar talan emlitettem, hogy a szuk utcakon a forgalom hatalmas es mindenki arra megy, amerre akar, a jarmuvek dudaval jelzik, hogy eppen jonnek, vigyazat. Sok az ember, nem csak kulfoldi, hanem belfoldi turista is, de furcsa modon megsem ernek hozzad, nem loknek fel.

Rettento sok gyerek van, minden iskolanak mas uniformisban jarnak a tanuloi. Az egeszen picik is egyedul mennek az utcan hazafele, aranyosak, jokedvuek, mosolyognak, hancuroznak. Erdekes elkepzelni az itteni gyerekek eletet, kilepnek a rozzant otthonukbol es a vilag egyik legszebb tajat latjak, amerre csak neznek.
Ott tartottam, hogy igyekeztunk a varosba fel, elmentunk egy hofeher bengali hindu templom mellett, amit a sracok kinyitottak nekunk, hogy megnezhessuk.
Tegnap este ettunk chowmint a kozeli piacon, ez zoldseges piritott teszta, amilyet nalunk is kapni a kinai ettermekben. Kesobb E a csirkehusost is megkostolta, de az nem volt olyan jo.
Ma sokaig aludtunk. Mire osszeszedtuk magunkat, a szallo Konferencia termeben, ami nagyon elokelo (bar baromi hideg van ott is) valami kereszteny gyules tombolt, hatalmas hallelujak es hegeduszo-kiseret, kiabalas, ahitatoskodas. Utana jott a vonatjegy atvetele, en kisse fostam, hogy megint csak visszahivnak majd, jegy meg sehol, de meglett vegul.

Ezutan megneztunk ket templomot, egy hindut az allomasnal, es egy tibeti buddhistat, amibe ugy jutottunk be, hogy eppen akkor jott egy no, kinyitotta es szolt, hogy nyugodtan nezzuk meg, amikor elmegyunk, zarjuk be a kaput a lakattal, majd a no balra el. Jo erzes, hogy biznak az emberben, pedig az adomanyok is ott voltak rizsbe szurkodva  a templomban, de nem feltek tole, hogy elvisszuk.

Estefele elmentunk a Chowrasta (foter) folott az Observatory hillen levo templomokba. Ide mindenkeppen menjen el, aki erre jar, hihetetlenul sok imazaszlo van fellogatva, amin majmok ugrabugralnak. Nagyon latvanyos, marmint a sok imazaszlo, nem a majmok, amelyektol en egy kicsit tartok oszinten szolva, mert eleg kiszamithatatlanok.  Ja, es ennek kovetkezteben most itt ulok egy piros pottyel (tika) a homlokomon, mert volt ott egy hindu szenthely is, ahol  megaldottak minket, gyujtottunk fustoloket es gyertyat, leperkaltuk az adomanyt, erre kaptunk tikat a homlokunkra.
Volt itt egy nagy unnepseg a Chowrastan tegnap, ket iskola egyesulesenek 130. evfordulojat unnepeltek. En is leultem egy kicsit nezni, adogattak egymasnak a selyemsalakat tiszteletuk jeleul, Angliabol is jott valami vendeg, utana az iskolasok musora kovetkezett, de azt mar nem tudtuk a jegyek miatt megnezni, meg a tuzo nap miatt, amit ma sajnos elegge hianyoltunk.