Sok idot toltunk az Arany templomban itt Amritsarban.Multkor megneztuk a Szent Konyv lefekteteset. Rengetegen voltak, sokan bealltak a Nektar-to kozepen levo templomhoz vezeto hidra, hogy erinthessek, vihessek egy kicsit a tronuson elhelyezett Konyvet. A menet lassan haladt, nagy volt a tulekedes. Aztan a konyvet elvittek az agyaba, a tronusat pedig a raktarba, ezt is nagy erdeklodes ovezte.
Tegnap este is beneztunk, majd a mai napot is itt kezdtuk (kora delutan, miutan delben megreggeliztunk, hehe).
Ma randink volt egy izraeli sraccal, aki vegul nem jelent meg a Golden Temple muzeumaban, amit emlitettunk neki felteteles talalkozohelyul, talan a tomeg miatt, talan mas miatt, nem erdekes. Ma ugyanis vasarnap van es soha nem latott tomeg gyult ossze az Arany Templomban. A muzeumban foleg festmenyeket lehet latni szikh vezetokrol, gurukrol es veres esemenyekrol, de azok aztan nem finomkodva, olyan jeleneteket lattunk, hogy a hajunk szala az egnek meredt tole. Pl. embert kettehasitva a gonosz ellenseg altal, megfozve, megkinozva, stb-stb. Kiallitottak azoknak a hosoknek a halotti fotoit is, akik a Szent Konyvet probaltak vdelmezni az 1984-es konfliktus soran, valamint az 1919-es halottaikat is. Mondhatom, nem volt valami vidam latvany.
Ami az erdekes, hogy a festmenyek, bar eleg reginek latszanak, a kozelmultban keszultek egytol-egyig (a legoregebb az 1950-es evekben).
A muzeum utan leultunk a to melle es probaltunk jo fotokat kesziteni. Majd kiderul, lett-e belole valami. Sajnos (vagy inkabb nem) nem vagyunk a "mindent egy fotoert" c. mozgalom hivei, igy inkabb az a valoszinu, hogy a legjobb temak megorokites nelkul haladtak el mellettunk. Nem baj, a fejunkben megmaradtak. :)
Azutan kovetkezett a nap eddigi csucspontja, a
Nagy Vodrozes
cimu ossznepi jatek. Eppen a to szelen ulve fotozkodtunk egy par indiai sraccal (allandoan leszolitanak, hogy hadd keszitsenek kozos fotot veluk rolunk), amikor valami viz erte a hatunkat. Eloszor azt hittem, hogy veletlen volt, de kiderult hogy nem. Azt csinaljak, hogy osszeallnak (barki kozejuk allhat onkentes alapon) es korbetisztitjak a medence koruli marvany kovezetet ugy, hogy elkezdik a vodrokkel kimerni a vizet a tobol es azt vegiglocsoljak a kovon, de jo alaposan, semmit ki nem hagyva. Utana hatalmas ablakpucolo ezkozhoz hasonlo cuccal (kb. 2 meter szeles) beterelik a piszkos vizet a vizelvezeto csatornakba. Rettenetes hevvel teszik mindezt, nagyon jopofa, ahogy lassan korbeernek a nagy medence korul. Gondolom, ezt tobbszor megismetlik naponta.
Utana mellenk csapodott egy szikh ficko es egy csomo mindent meselt a kajaltatasrol, meg hogy van a muzeum, es a torony, ahova fel lehet menni, meg hogy a Szent Konyvet lefektetik, stb. Nagyon helyes volt, de sok ujat nem tudott kozolni, mert mi mar majdnem mindent lattunk. Kiveve a Gurdwara Baba Atalt, a tornyot, ahova a kedves szikh pasas szerint fel lehet maszni, ugyhogy maris indultunk (egyebkent is eppen oda keszultunk). Sajnos vagy rosszul tudta a pasas, vagy nem tudom, mi lehetett, de a toronyba nem jutottunk fel. Es masok sem, ugyhogy valszeg nem mi benaztunk.
Tartozom meg a tegnapi hatarzarasi ceremonia leirasaval.
Hat ize. Nem volt egy nagy szam. Az indiai-pakisztani hatart mindennap 17-kor unnepelyes keretek kozott lezarjak, de valahogy nekem ez sem unnepelyes nem volt, sem semmilyen. Azonkivul, hogy a diszorseg tagjai egytol-egyig mind ketmeteres oriasok voltak es vicces piros kakastarejt viseltek a fejukon, en semmi erdekesrol nem tudok beszamolni. Az indiai oldalon rengetegen voltak, a pakisztanin eleg kevesen. A ket oldal egyfolytaban rivalizalva obegatott, a pakisztanit nem lattam, csak hallottam, de az indiait valami mokamester vezenyelte. Fel ora hosszat tartott a ceremonia, mindekozben annyi tortent, hogy egy-egy katona az egbe lenditve a labat sietosen elindult a kapu fele, ott megallt, aztan par perc es kozonsegordibalas utan indult a kovetkezo a kapu fele. Az indiaik teljesen belelovalltak magukat a temaba, izgatottan ugraltak fel a lelatokon, a vegen mar mindenki allt es ugy kiabalt. A legvegen egyszerre levonjak a ket orszag lobogoit, aztan annyi. Egyszer erdekes volt, de tobbszor nem neznem meg.
