Kedves Olvasó, igen, jó helyen jársz, ez az egykori "Indiában járunk" blog, mely mostanra átvedlett a fenti megnevezésre és több élménybeszámolónak is helyet fog adni.

2009. november 16., hétfő

Meg mindig Amritsar


Azt meg nem is irtam, hogy egyik reggel esore ebredtunk. De jo, gondoltam, kicsit lemossa a szmogot, meg a fak poros leveleit, meg az utcakat (bar Amritsar joval tisztabb, mint amihez eddig szokva voltunk).
Egesz addig orultem neki, amig ki nem leptunk az utcara...
Ehhez egy kis magyarazat tartozik, eddig nem irtam (eleget) az itteni kozlekedesrol.
Az ugy zajlik, hogy nincsenek jardak, igy az emberek, a biciklis riksak, az autoriksak es a nehany auto mind egy nagy egyvelegben az uttesten halad. Szo szerint ki merre lat. Ha szemben eppen nem jon akarmi, akkor siman atmennek a szembejovo oldalra es ugy haladnak. Szerencsere Amritsarban viszonylag szelesek az utcak (van vagy 3 meter a szallo kornyeken), de ez nem valtoztat azon a tenyen, hogy a magamfajta beszari nosteny ne erezze jol magat az utcan. Egyszeruen keptelen vagyok megszokni, hogy tolem pontosan 1 centire robog el mindenfele jarmu, mikozben egymast is kerulgetik. Raadasul az a szokas, hogy a gyalogosok is menetiranyban mennek, tehat meg jol a szemebe sem tudsz nezni annak, aki elsodorja a bokadat. Mit nekem tehenlepeny (ami Amritsarban egyebkent nincs es betelkopettel is csak egyszer talalkoztunk), meg hugyszag, az mind megszokhato, ez a kozlekedes nekem nem.
Mentsegukre szoljon, hogy meg egyszer nem lattam balesetet, remelem, most mar nem is fogok.
Ja, ott tartottam, hogy esett az eso. Ennek az utcan az lett a kovetkezmenye, hogy a gyalogosok leszorultak az utmenti pocsolyakba...

Akartam meg irni a szikhekrol is. Pedzegettem mar, hogy altalaban nagydarab, markans arcu, hosszu gondor szakallu emberek. Ugy neznek ki a turbanjukban es a feher ingukben-nadragjukban, mint valami festmeny. A szikhek kozott van jopar vilagosabb szemu, ezeknek az embereknek a szeme ugy csillog ki az arcukbol, mint a dragako. Masoknak nagy, melybarna szeme van. Altalanosan elmondhato, hogy jokepu, joarcu emberek. A hatarra egy fiatal srac vitt minket, gyonyoru, hatalmas, mandulavagasu, tiszta szemekkel. Erdekes a turbanviseletuk, kulonbozo turbanok vannak, de egyelore nem sikerult rajonni, hogy ki miert visel ilyet, vagy olyat. Azt az egyet figyeltuk meg, hogy a lapos, de a homlokuk folott teniszlabdanyi gobbel rendelkezo turbant csak fiatalok hordjak. A gob a csomoba kotott hajukat tartalmazza.
A nokrol azert nem irok, mert a pasikkal ellentetben ok semmiben nem kulonboznek a megszokott indiai noktol.

Tegnap este elbucsuztunk az Arany Templomtol, ma reggel pedig elindultunk vissza vonattal Delhibe. Kicsit idegesito volt, hogy az autoriksankat szinte meg a biciklisek is megeloztek a palyaudvarra menet, bar a riksas eskudozott, hogy semmi baj, o csak szemrevetelezte a motort, amikor felfogadtuk egy fuvarra. Gondolom, ezt mondhatta, mert nagyon artatlan kepet vagott hozza.

Ujra az Ajay Guest House-ban szalltunk meg a Main Bazaar kozepen. Van meg ket napunk, ezt-azt megnezunk majd itt Delhiben, aztan irany haza!


4 megjegyzés:

  1. Mi van ott monszun idejen? Eskuvo? : ))))) Puszi Boeschke

    VálaszTörlés
  2. Ohh, ennyi volt?? Ezek szerint nem vártok meg bennünket.

    VálaszTörlés
  3. Maradnatok meg egy honapot, ha lehetne?

    VálaszTörlés
  4. Eskuvo hat!

    Ennyi, jobol is megart a sok, hat meg Indiabol! :)

    Asszem mar vagyom kicsit haza, hazudnek, ha nem.

    VálaszTörlés