Darjeeling es Varanasi

Roviden megprobalom osszefoglalni, mi tortent az utobbi 3 napon.
Utolso darjeelingi napunk remekul sikerult. Talalkoztunk Danival es Martonnal es megneztuk egyutt az Observatory Hillt, ahol elozo nap voltunk E-vel, megkisereltunk utazni a ropeway-en, kiderult, hogy 5 eve nem mukodik, de azert a taxis gatlastalanul kifuvarozott minket, pedig indulaskor is mondhatta volna, na mindegy.

Utana viszont megkerestunk egy tibeti buddhista kolostort, amit meg mi sem lattunk (szerencsere teljesen vizszintes ut vezetett oda valami csoda folytan) es hihetetlen szerencsevel nem csak beinvitaltak minket a szertartasra, amit legalabb fel oran keresztul elveztunk (mormogas, kantalas, dobok, cintanyerok, remek volt), hanem utana egy halotti torra is meghivtak, amelynek kereten belul megkinaltak egy csomo kajaval, ugyhogy az ebedunk ezzel rendezodott is. :) Ez most igy viccesen hangzott (remelem), de az igazsag az, hogy nagyon megtisztelve ereztuk magunkat.

A nap tovabbi reszeben a Chowrastan elveztuk egy rockegyuttes dallamait, hehe, majd a thai etteremben valami rettenetesen finomakat vacsiztunk.
Dani segitett a nyavalyas trojai lekuzdeseben, azota nem toltottem fel kepeket, de most mar tudom, mit csinaljak vele, ha elobukkan.
Masnap (tegnap) delelott elindultunk Varanasi fele, es hogy rovidre fogjam a szot, ma este kb. 6-ra erkeztunk meg Varanasiba a vonat 10 oras kesesenek koszonhetoen. Mar Darjeelingbol le NJP-be sem volt egyszeru az ut, occsoer akartunk utazni, meg is szivtuk, mert hatul kucorogtunk egy dzsipben 3 orat es meg en is emelyegtem, nemhogy szegeny E, akinek egy normal autozas soran is felfordul a gyomra. Ehhez az uthoz kepest a hullamvasut kismiska, plusz ez 3 ora hosszat tartott. A rohej az, hogy elore elhataroztuk, inkabb megveszunk eggyel tobb helyet, igy valamivel kenyelmesebb lett volna, ehhez kepest addig alkudoztunk, amig a legrosszabb helyeket kaptuk ket masik fickoval. Olcso volt, kerestunk is valami 30 rupiat fejenkent a bolton! (~120 forint). Az egyik ficko egy indiai pasas volt, akivel hatul nyomorogtunk. Nagyon rendes volt, aggodott ertunk, odaadta az email cimet, hogy irjunk neki, ha rendben hazaertunk Magyarorszagra.
Ja, azt nem is irtam, hogy jol atvagta a dzsipes a fejunket, mert nem vitt el egeszen NJP-ig, hanem csak Siliguriig, onnan meg kulon autoriksaval kellett tovabbmennunk, nem csak nekunk, hanem egy japan sracnak is.

Aztan jott vegre a vonat, kb. 2oras kesessel, de akkor meg nem aggodtunk. Ezt a 2 orat sikerult neki 10 orara felkuzdeni, mire elertunk Mugal Sarajba, ott kellett leszallni. 3A-n utaztunk, itt nem hoznak kajat, mint odautban a 2A-n tettek, viszont egyfolytaban jarnak az arusok. Mi nem vettunk semmit, csak teat toluk. Volt sutink Darjeelingbol, ennek ellenere nekem vegig semmi etvagyam nem volt, a masfel nap alatt megettem kb. 2 puffancsot, plusz amivel az utitarsak megkinaltak. Nagyon helyesek voltak, mindenki a szarnyai ala vett minket es tenyleg onzetlenul. Ez nem az a nep volt, akik a Bazaarban le akarjak venni a turistat. Volt egy idosebb es egy fiatalabb no a 25 eves fiaval, ok hatarozottan gusztusos es nagyon finom hazikajat adtak. Nem sokat, de mindenbol megkinaltak, bar en abbol sem kertem mindig. Kaptunk pl. porcukorba hempergetett edes levelesteszta-szeruseget, hasonlot sos formaban, lekvaroskenyeret(!), E majd leirja a tobbit. Egy fiatalember mar NJP-ben (New Jalpaiguri) felkarolt minket, amikor kiderult, hogy o is azzal a vonattal utazik, sot, egy kocsiban. Leirta, hogy milyen allomasok vannak Mugal Saraj elott, szolt, hogy mikor kell leszallnunk, vett nekunk hamozott papayat (amit odaadtunk egy koldusnak, mert nem mertuk megenni). Mellettunk Sikkimbe valo sracok utaztak, azok nagyon helyesek voltak, az egyik a testveret kiserte egy mutetre Delhibe, a masik meg katona volt es asszem az allomashelyere utazott. Ok peldaul semmi szemetet nem szortak a foldre, mint masok, a muanyag uvegeket is osszegyurtek es kidobtak (nem az ablakon).
Mindezek ellenere nagyon lassan telt az ido es eleg kenyelmetlenul is, mert mindenkinek sok csomagja volt es az ulesek kozott is azok voltak. Minden turelmunkre szukseg volt, hogy kibirjuk azt a plusz 10 orat. (Reggel hetre erkeztunk volna menetrend szerint.) Es foleg, hogy tudtuk, nekunk meg be kell jutni Varanasiba es meg kell keresni a szallast.
Megtetszett, amit Daniek meseltek a varanai szallasukrol, Nagyerzsi pedig az elerhetoseget is kikereste a Mishra Guest House-nak, igy meg Darjeelingben megkertuk a szallason recepcios tibeti sracot, hogy szoljon oda, es jelentse be az igenyunket a 203-as szobara. Tudtuk, hogy ezt kell kernunk, Daniek elmondtak, hogy ennek ablaka es erkelye is van, szemben a tobbivel.
Na, de ott tartottam, hogy vegre megerkeztunk Mugal Sarajba, ahol en azt mondtam, nem erdekel, ha nem annyira olcso, innen taxival megyunk, nem autoriksaval. Es milyen jol tettuk, viszonylag hosszu volt az ut, iszonyu tomeg volt, dugo es szmog.
Azt mar tudtuk, hogy az ovarosba semmilyen jarmu nem mehet be (kiveve a motoros sracokat, azok sem mehetnek szerintem, csak futyulnek ra), igy amikor a taxis kitett a Manikarnika ghathoz (lepcso) kozel eso reszen, mi nekivagtunk az ovarosnak. Utolso energiankkal (en legalabbis) lefutottuk a tavot a nehez hatikkal.
A recepcion persze eloadtak ugyanazt, amit Danieknak, de E vegul elintezte, hogy megkapjuk a 203-ast. Ugyes ez a gyerek, nem is tudom, kitol orokolte...