Delhiben a main Bazaar valszeg teli alomra keszul.
Masnap kenyelmesen keltunk, jot reggeliztunk (frissen sutott peksutemeny + tejeskave), aztan tenferegtunk a Main Bazaarban. Valami baj van ezzel a hellyel, az arusok teljesen punnyadtak voltak, hozzank sem roffentek, mindossze talan ket utcai kinalgatoember probalt eroszakosabb lenni. Az egyik vicces volt, mindenaron el akart adni E-nek egy kigyobuvolo sipot, elkezdte 550 rupponal, aztan szepen lealkudta sajat maganal 100-ra.
Az allomasra egy nagyon helyes autoriksas fiu vitt el bennunket, remek angolsaggal. Kerdeztuk a vegen, hogy honnan tanulta a jo angoljat, mire kozolte, hogy tulajdonkeppen diak, csak kiegesziteskent riksazik.
A Shatabdi Express pontosan indult, vegig etettek bennunket a 6 ora alatt, de jol ki is hutottek, minek kovetkezteben E jol megfazott es most szazaval hasznal(na) pzs-t, ha lenne, de sajnos Indiaban azt igen ritkan lehet kapni. Valami megoldast pedig kell talalnunk, mert az azert megsem az igazi, hogy minden maradek pzs-nket tobbszor felhasznaljuk... :)
Amritsarban ejszaka elkezdtunk szallast keresni. Eloszor az Arany Templomnal probalkoztunk a zarandokszalllason, de nagyon rettenetes volt, ezert eleg hamar kifordultunk belole. Megneztunk meg nehany budget guest house-t, de nem nagyon allt aranyban az ertek a kinalattal. Vegul kivettunk egy szobat, de hat ize, eleg szornyu volt az is, delelott kerestunk egy masikat, ahol batran vehetunk levegot, de amugyis nagyon kis kulturalt, szep, minden a helyen van, minden mukodik. Persze kisse tulleptuk a szallaskeretet ezzel a kiadassal, de most jolesik kicsit kenyeztetni magunkat az elozo ejszakai megprobaltatas utan.
Gyorsan kimostunk egy csomo cuccot, mert mar eppen nem lett volna holnap mit felvenni, utolso pillanatban jott a megvalto szep kis szallasunk.
Talaltunk egy klassz kis kajaldat (Tasty Bite), ahol reggeliztunk, azota meg egyet, ahol vacsiztunk (Punjabi Rasoi), mindkettot batran ajanlom az ideutazok figyelmebe. Jo hely ez az Amritsar! Vannak uzletek, elviselheto forgalom es levego es senki nem eroszakos, meg az utcai arusok es riksasok sem. Es vegre megint mindenki mosolyog, mint Darjeelingben. :)) Voltak persze eddig is emberek, akiket megkedveltunk, pl. Varanasiban a guest house teljes szemelyzete tok jo fej volt, Suresh-sel az elen, mindegyik egyeniseg, el is neveztuk oket a sajat szankize szerint, volt kaloz, kertesz, santa (dogseg igy hivni, de hat az volt). Szoval itt Amritsarban megint oszinten mosolyognak az emberek es ez nagyon jo erzes.
Voltunk delutan az Arany Templomban vagy ket orat. Mezitlab, labmosas utan szabad csak belepni a templom teruletere. Kozepen van egy nagy medence, a varos errol kapta a nevet (hadd ne kelljen pontosan megemlitenem, mi a medence neve, nincs most itt az LP), ennek a kozepen all a hires Arany Templom. Csillog, szikrazik a napfenyben. A medence korul setalnak a hivok, mi is itt indultunk el, majd egy kis hidon at lehet menni az Arany Templom belsejebe. A medenceben tobben ritualis furdot vesznek, kortyolnak is a vizbol, amiben hatalmas halak uszkalnak es egy ember szorgalmasan tisztitja a szmotyit a viz tetejerol, amitol azert a viz meg mindig nem lesz persze kristalytiszta. Legtobb a turbanos szikh, sok or is all hatalmas turbanban, szakallban, fegyverrel. Ramosolyogsz, visszamosolyog, de nem csak ok, mindenki. De ezt mar irtam. Sok a belfoldi turista, kulfoldit en alig lattam. Tobben megkernek, hogy fenykepezd le oket, vagy veled akarnak fenykepeckedni. Minket itt jobban megkapott a vallasos hangulat, mint Varanasiban, nagyon jo volt szep lassan setalni az emberek kozott. Termeszetesen kendovel a fejunkon, ahogy azt kell!
Hangszorokbol enekszo es zene hallatszott, mint az Arany Templomban kiderult, ez mind elo zene es hang, a zenekar es enekesek ott ulnek a templom kozepen a Szent Konyv kozvetlen kozeleben. Allitolag a Szent Konyvet eneklik vegig nap mint nap. Mindennapos ritus, hogy reggel a Szent Konyvet felebresztik, kiviszik az Arany Templomba a helyere, este pedig lefektetik ujra az agyaba. A hivok nem csak ajandekkal kedveskednek a Konyvnek, hanem adakozni is itt lehet a to kozepen, ezt mi is megtettuk. Ez a mindennapos ritus (a Konyv ide-oda vivese) a nap fenypontja, valamelyik este talan mi is megnezzuk.
Az Arany Templombol senkinek nem kell ures hassal tavoznia, errol az ingyenkonyha gondoskodik. Allitolag naponta 60-80 ezer adag etelt osztanak szet. Mi is kaptunk nagyon finom dahlt csapatival, volt meg valami edes leveses dolog, azt en nem kostoltam meg. Van egy kulon reszleg, ahol a kajakat keszitik elo, es egy masik, ahol mosogatnak, ide mi is bealltunk segiteni. :) Nagyon jol meg van szervezve az egesz, teljesen flottul megy a kajaltatas.
Szoval maradunk egy par napot Amritsarban, aztan valszeg Delhi. Szobajott Dharamsala, de nem nagyon fog osszejonni ennyi ido alatt.
Ja, meg annyit, hogy itt sokkal huvosebb van. Nappal szep napsutes, kellemes huszonfokok, de ejszaka boven elkel a pulcsi es a kabat is.
2009. november 12., csütörtök
Delhi es Amritsar
időpont:
21:30
bejegyezte:
zebrina
Címkék:
Amritsar,
Arany Templom,
Delhi,
India 2009,
Main Bazaar,
Shatabdi,
szallas
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem lehet, hogy külsőleg már teljesen indiaivá váltatok, és azért nem kellemetlenkednek?Na, ezt csak viccnek szántam.Nagyon örülök, hogy egyre jobban érzitek magatokat.Jobbulást E-nek.pusz:Z.M.
VálaszTörlésA szép, kék szemű,szőke szahibokkal akart mindenki fotózkodni?El is hiszem.Jó izlésük van!
VálaszTörlésPuszi Boeschke : ))))
ZM,
VálaszTörléshat, E. mar kisertetiesen hasonlit egy indiahoz, bo bugyogoban jar es kendokbe burkolodzik! :) (Messzirol es hunyoritva.)
Boeschke,
jaja, foleg a csaladanyak, valami tan nem stimmel velunk?? Odajott egy no, karjan egy gyerekkel, hogy fotozzam le. Hozzakeszulodtem, mire jott meg egy gyerek, aztan meg egy, es vegul meg egyet elohuzott valahonnan a no, nem gyoztem kapkodni a fejemet.
Ja, a masik kedvenc szokasuk, foleg a gyerekeknek, hogy allandoan kezet akarnak fogni velunk. A gyerekek egyebkent nagyon helyesek es a nok is es itt Amritsarban a szikh pasasok is. Hatalmas testu, markans alakok. Percenkent kapkodhatnam a fotoapparatot, ha nem tartana vissza a jolneveltsegem... (hohoho)